Bár a poligámiáról az iszlám és a nők jogainak hiánya jut eszünkbe, Amierikában is élnek olyanok, akik önként választották ezt az utat, mégis bujkálniuk kell az előítéletek miatt.
A vizsgaidőszak utolsó hetében, amikor már a sitcomok sem tűntek hatásos stresszoldónak, valami „ütősebb cuccra” volt szükségem. Ekkor futottam bele egy bonyolult párkapcsolati témákat kínáló sorozatlistába, ahol sikerült kiválasztanom a legbizarrabb témájút. Mint a tabutémák szerelmese, nagy elánnal vetettem bele magam a Hármastársakba, ám amint megismertem Billt és három feleségét, no meg a rotációban működő házasélet-gyakorlást az első tíz percben, besípolt a fejemben a keresztény neveltetés és a feminizmus riasztóberendezése. Végig kellett gondolnom, van-e gyomrom ehhez. Végül a kíváncsiság győzött.
A sorozat szerint a mormon család a mélyen vallásos Utah-ban, Salt Lake City-ben él. Alapkonfliktus bőven akad: a feleségek közötti rangsor, a féltékenység, a társadalom elől való rejtőzködés és az igaz barátok hiánya mind afelé mutathatna, hogy a helyzet tarthatatlan. Ennek ellenére a család minden egyes tagja a problémák megoldására és egymás elfogadására törekszik, hiszen önként vállalták ezt az életet, annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
A sorozat amellett teszi le a voksát, hogy mindenki élhet olyan életet, amilyet szeretne, és hogy a poligámia csak egy lehetőség a sok közül; ám a teljes igazságot is bemutatja: a mormon telepen – ez hasonlít az amish-okéhoz –, ahonnan szereplőink elindultak, valóban férfiközpontú a közösség, és a nőknek nincs sok lehetőségük a kitörésre. Ám ennek fényében válik a kezdetben reflexszerűen ellenszenves családfő egyre rokonszenvesebbé, ahogy egyszerre három család anyagi jólétéért küzd, miközben annak mind a tíz tagjára próbál odafigyelni.
A világ tehát nem fekete-fehér, a poligámiára sem húzhatjuk rá vakon, hogy rossz dolog. Mindenkinek ajánlom ezt a művet, hiszen a világképünk szélesítésére szolgál, mások elfogadására tanít.